Előző írásomban idéztem egy honlapot, ahol 40 féle kritériumot gyűjtött csokorba egy szakértő, azt állítván, ez a minimum belépő, ha egy óvodás gyerkőc sikeresen szeretné első osztályt kezdeni-befejezni. Elképedésemnek ITT adtam hangot, és most pedig közzétenném az én listámat.
Ha egy szemernyi bátorság lenne bennem, rögtön egy százas listával indítanék….már ami a tanítói alkalmasságot jelenti. Mert jó volna, ha találnánk efféle listát is az interneten:
“Mit kell tudnia egy tanítónak, mikor első osztályos gyerekekkel kezd dolgozni?”
- Elég érett-e ahhoz, hogy egy zsák bolhának minden ugrását kövesse ? (bolha-szem koordináció)
- Elég jól tájékozódik-e a térben ahhoz, hogy pontosan tudja, mi történik a háta mögött, a pad alatt, és a szünetben a WC-ben?
- Beszédértése fejlett-e annyira, hogy megértse azt is, ha valaki csak segélykérően, vagy kétségbeesetten néz rá…?
- Tud-e csendesen beszélni a gyerekekkel, vagy csak kiabál?
- Meg tudja-e jegyezni az osztályba járó gyerekek keresztnevét? (memória)
- Tud-e dicsérni, sőt mi több: jól dicsérni?
- Tud-e rögtönözni? Minél kisebbek a gyerekek, annál inkább szükség van erre a képességre 🙂
- Szeret-e játszani? (úgy igazán, szívvel-lélekkel)
- Cigarettázik-e? (ovisoknál megfelel a “leszokott-e már a délutáni alvásról?” kitételnek)
- Tud-e embert rajzolni?
- Képes-e 25 felé figyelni?
- Megfelelő-e a kudarctűrő képessége?
Idézem, kis pontosítással: “A felsorolt alapképességek megléte szükséges ahhoz, hogy az iskolai tanulás folyamata örömteli és akadálymentes legyen a gyermekek számára. Egy-egy képesség fejletlensége még nem teszi lehetetlenné a tanítást, de kisebb- nagyobb galibát már okozhatnak. Ha több területen mutat gyengébb teljesítményt a tanító, felmerül az iskolaéretlenség gyanúja!”
A sort folytathatnám…biztos vagyok benne, hogy sok tanító abszolút alkalmas lenne, és sikerrel kezdené az első osztályt. De lennének olyanok is, akik számára borítékolhatnánk a kudarcot…
EGY KÖNYV, AMI SEGÍT A KÉSZÜLŐDÉSBEN
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
Szívemből beszélsz.Ezt kéne tanítani a főiskolákon a leendő tanítóknak!!!!!!
Ez aranyos! 😀 Remélem, a legtöbb kitételnek megfelelek és érett vagyok, hogy visszatérjek tanítani gyed után! 😀
Így van. 🙂 Mint a hogy a gyerekek nagy többsége is érett az iskolára. 🙂
+ tudja-e pontosan, milyen tudással kerülnek hozzá a gyerekek?
+ elolvasta-e az óvoda jellemzését, fejlődési naplóját, anamnézisét, egyéb iratait, amiből sok információt kap a gyerekről? (nem, általában el sem kérik, az ovik 5 évig őrzik, aztán selejtezik, vagy a szülőnek átadják, pedig benne van még az is, hogy hogy nyugtassa meg, mivel lehet jól motiválni, stb…)
Nagyon vártam már ezt a második részt! 🙂 Az iskolaérettség kérdése nálunk is nagyon aktuális, hiszen Rékám júliusban tölti a hat évet. Ha nem oo-ban gondolkodnánk, nagy valószínűséggel nem engedném iskolába, sajnos egyetlen olyan iskolát sem sikerült találnom a környéken, amelyről elég jó véleményem lenne ahhoz, hogy oda írassam a gyerekemet. Az óvónénik is nagyon hasonló véleményen lehetnek, mint én, mert szó szerint azt mondták: Rékán kívül egyetlen nagycsoportost sem engednek el iskolába a mi csoportunkból (az egész oviból se sokan ballagnak el). Néznek ugyan rám furán, hogy miért nem jó nekem, ha marad még egy évet ovis a lányom, aztán megy elsőbe, de ez az ő problémájuk, nem az enyém. 🙂
Réka nagyon várja az iskolakezdést, elmentünk Szekszárdra is, hogy lássa, hol kell majd vizsgáznia, nagyon lelkes és ami a legérdekesebb: már most úgy látom, hogy kinőtte az ovit. Ritkán is járunk, ez tény. Leginkább akkor megy oviba, ha pocsék idő van és nem lehet a tanyán a lovak közt rohangálni. Közösségi igényét kielégíti reggelente a korcsolyaedzés, meg azok az alkalmak, amikor szintén nagycsaládos barátnőmékkel együtt megyünk ide-oda.
Én úgy gondolom, iskolaérett (tényleg hülye szó), mert érdeklődő, mert egészen pici kora óta órákig képes egy helyben maradni és alkotni (állandóan fest, rajzol, gyurmázik), mert óriási lelkesedéssel veti bele magát még egy vers vagy dalocska tanulásába is, mert hosszú, sok versszakos verseket mond el szépen hangsúlyozva, mert minden hangot szépen ejt ki, mert alig várja, hogy ő maga is elolvashasson egy mesét a testvéreinek meg magának, ne csak tőlem hallhassa, mert remekül elmeséli a bábszínházban látott mesét itthon, mert nincs gondja az olyan alapvető fogalmakkal, hogy alatt, fölött, balra, jobbra, még a ceruzát is helyesen fogja és a finommotorikája átlagon felüli (szerintem a lovaglásnak is köszönhetően). Viszont: még mindig képes összekeverni az étkezéseket és napszakokat, vagyis simán megköszöni reggelinél a vacsorát, még nem tudja a születésnapját, csak azt, hogy hány éves, még nem érti egészen a cím fogalmát, bár a címünket eldarálja és – bár az oviban állítólag ezt is mérték az iskolaérettség szempontjából – nem vagyok benne biztos, hogy tudna pl. 12-re pótolni, tehát hogy mennyire menne egyáltalán a tizes átlépés és egyáltalán érti-e a pótlás fogalmát…
Én mondjuk nem mertem az első két osztály teljes anyagát bevállalni, hogy végigveszem a gyerkőccel, van bennem egy félelem, hogy ha elrontom valahol az olvasás-írás tanítását, egy életre elvágom vele a gyereket, de szerencsémre van egy szenzációs nagynéném, aki TANÍTÓ, így, csupa nagybetűvel és aki most jött nyugdíjba. Ő fog Rékámmal és a barátnőm kisfiával kezdeni. Nekem marad az ének-zene tanítása, mert abban magabiztosan mozgok, a testnevelés, hiszen tesitanár voltam valaha (többek között) és az angol. Egyelőre így kezdünk, aztán a többit majd meglátjuk. 🙂
Neked, Virág nagyon köszönöm azt a sok szépet és hasznosat, amit itt és régebben a blogodban tanultam tőled, nagyon nagy szereped van abban, hogy eljutottunk idáig, eljutottunk az otthonoktatásig. Köszönöm. 🙂
Gabka, köszönöm, hogy megírtad! Nahát, hogy Réka is milyen gyorsan megnőtt, már iskolás lesz! Örülök annak is, hogy sikerült döntést hozni az otthonoktatással kapcsolatban. 🙂
Hajlandó-e szóba állni a szülőkkel? Felmerül-e benne, hogy a szülő esetleg ismerheti a saját gyerekét és érdemes vele konzultálni olykor?
Ezért a posztért csillagos ötös, Virág! Én nagyon jól szórakoztam 🙂 Gabkához kapcsolódva igen, ezt én sem értettem, miért mondta mindenki, hogy hagyjam még az óvodában, mert maradjon még gyerek. Szerintem az iskolát az érdeklődő, tudásvággyal rendelkező, kreatív gyerekeknek találták ki. Szerintem ez lenne az iskola értelme, hogy fenntartsa és továbbvigye a tudásszomjot, hogy teret adjon a kreativitásnak, kinyissa a világot. Nem az, hogy megtanítson egy gyereket 45 percig egy irányba nézni. Szerintem az iskolával nem kéne véget érnie a gyerekkornak. Szerencsére itthon ilyen problémánk nincs :-). Ez az egész iskolaérettség egy fából vaskarika. Miért a gyereknek kell valamilyennek lenni, hogy megfeleljen? Miért nem az iskolának kell olyannak lenni, hogy beleférjen a gyerek?
Judit, bizony nagy kérdés, miért nem fér bele a gyerek az iskolába…a legérdekesebb számomra az volt, hogy a tanítók többsége egyetértését fejezte ki. Alig voltak néhányan, akikben sértettséget generált a poszt. És ennek nagyon örülök. Ezek szerint sok tanító bizony megőrizte magában azt, miszerint az iskolában a gyerek a legfontosabb!