Sokszor halljuk manapság, hogy mennyire le vannak terhelve a gyerekeink az iskolában, mennyire sok a tanulnivaló, és milyen kevés idő marad a játékra…
Aztán, ha találomra kiválasztunk egy magyar első osztályost, aki a hagyományos tanterv szerint éli a hétköznapjait, és egy montessori iskolás kortársával összehasonlítjuk, láthatjuk, hogy bizony a montessori iskolában tanuló gyerkőc is nagyjából ugyanazt tanulja…csak másképp.
Azt gondolom, nem feltétlenül a tantervvel van gond.
Minek egy másodikos fejét a szorzótáblával traktálni? – kérdezte tőlem egy anyuka nemrég.
Nem véletlenül része a szorzótábla amásodik osztályos anyagnak, hanem azért, mert addigra simán eljut a gyermekd odáig, hogy azt megértse. Nyilván vannak kivételek, és fontos, hogyan kezeljük ezeket a kivételeket, de most nem ez az írás célja.
Inkább azt szeretném kiemelni, hogy a különbség a HOGYAN-ban van…
Nem tudom, láttad-e a Maria Montessori életéről szóló filmet. ( Egy élet a gyermekekért – mindenképpen nézd meg!)
A filmben van egy jelenet, amikor meglátogatják a Gyermekek Házá-t (MM iskolája), és kiderül, hogy a három éves gyerekek is ismerik a betűket. Amikor már az is csodaszámba ment, hogy a 6-7 éves hátrányos helyzetű gyerekeket is megtanította olvasni, Mária Montessori módszere a három évesekkel is képes volt ezt megtenni.
Mária Montessori megfigyelte, hogy az iskolában a gyerekek nem a játékokat emelik le a polcokról, hanem a didaktikai eszközöket!
Ez azt jelenti, hogy a gyerekek igenis akarnak tanulni!
A kérdés tehát inkább a HOGYAN?
Mária Montessori módszere minden esetben a konkrét tapasztalatokbóll indul ki, és ezeken keresztül halad az absztrakt ismeretek felé.
Tulajdonképpen persze ez így van a hagyományos tanterv szerint is, csak az a baj, hogy mesterségesen lerövidíti azt az időt, ameddig a gyerekek a konkrét tapasztalataikkal dolgozhatnak.
Montessori ezzel szemben sokféle eszközt használt, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy a gyerekek a megszerzett tapasztalatok segítségével az elvonatkoztatás lépéseit gyakorolhassák.
A sok-sok eszközben van egy közös pont: mindegyik többféle érzékszervre van hatással, mert Mária Montessori azt is tudta, hogy a gyerekek az összes érzékszervüket használják, amikor megtanulnak valamit.
A matematika tanítása során találkozhatunk toronnyal, lépcsővel, piros-kék rudakkal, gyöngyökkel – ezek a térben, a síkban igen sokféle módon fejezik ki mindazt, ami a mennyiséget, illetve a számosságot vizuálisan segít megjeleníteni.
Az eszközök nem rikítóak, nem harsányak, a színek pedig mindig valamilyen didaktikai célt szolgálnak.
Sőt, a számoló rudak egyes elemei például súlyukban is különböznek egymástól, így ha a gyermek felemeli, megtapasztalhatja azt is, hogy a mennyiségek hogyan aránylanak egymáshoz.
Gondoltam, fotókon megmutatom a matematikához használt eszközöket, de aztán jobb megoldást találtam!
Ezt a rövid videót illesztettem be inkább, mert ebben használat közben láthatók az említett eszközök! Igaz, angol nyelvű a videó, de szerintem látvány után is érthető, miért csodálatos a Montessori módszer.
A videóban leginkább az a nyugalom fogott meg, ami sajnos hiányzik a magyar iskolákból.
Nálunk valamiféle elfojtott csend honol az órákon, míg itt a gyerkek jönnek-mennek, pakolnak.
A polcokon elérhetők az eszközök, a gyerkek levehetik, majd használat után elpakolják azokat.
A gyerekeknek szabad a földre terített szőnyegeken tevékenykedni, sőt, mi több, hason fekve írhatnak!
A papírlapokon nem icipici négyzetrácsokat látunk, hanem akkora négyzeteket, melyekbe egy 5-6 éves gyermek is könnyedén tud számokat írni.
Azt hiszem, mindez nem csupán pénz kérdése, hiszen Mária Montessori is hátrányos helyzetű gyermekekkel kezdett dolgozni, és az iskolája nem arról lett híres, hogy első csettintésre kapott pénzt az ötleteihez.
Sokkal inkább a gyermekek igényeinek és szükségleteinek felismerése az, ami követendő példa a mai szülők, és pedagógusok számára.
Azt gondolom, hogy ha nem is a teljes módszert, de annak sok-sok elemét igenis be lehetne emelni bármelyik első osztályba. A következő rész ezekről a megoldásokról fog szólni.
