Nehezen olvas? Talán diszlexiás?

Gyakran hallom, hogy ha egy elsős gyerkőc nem olvas folyékonyan így január táján, akkor két perc alatt elkészül a diagnózis:  biztos diszlexiás. Sok esetben a szülők utánaolvasnak, mi lehet az oka a gyengébb olvasási teljesítménynek, és az internetről összeszedett jelekből már össze is rakják a diszlexia gyanúját, vagy a maga a tanító néni mondja ki elsőként a bűvös szót – a lényeg, hogy a gyermek skatulyába kerül. Megindul a lavina, nevelési tanácsadó, szakértői bizottság, SNI-kódok, fejlesztő foglalkozások. Sajnos azonban, ha tényleg baj van, akkor már nagyon nehéz ezen a ponton segíteni. A rendszer elvárásai egyre fokozódnak, olyan fejlesztési terv nem létezik, ami pikk-pakk újra összerak egy gyereket.  Ha pedig nincs nagy baj, akkor az a baj, hogy vagy nincs fejlesztő foglalkozás az előírtak ellenére sem, vagy van, de…

-délelőtt, amikor a gyereknek órája van (legtöbbször torna, vagy rajz órái maradnak el fejlesztés miatt)

-délután, amikor a gyereknek végre nincs órája

Legtöbbször azonban pusztán gyengébb olvasási teljesítményről van szó, ami még nem diszlexia!

Az esetek többségében egyszerű a gyengébb olvasási teljesítmény oka: arról van szó, hogy az iskolákban nincs elég idő…..

– az olvasási készségek megalapozására

– a hangos olvasás gyakorlására

– tanító néni felolvasására

Ebben a posztban arról írnék, milyen képességek szükségesek ahhoz, hogy egy gyermek megtanuljon olvasni.

Először is az olvasás komplex képességeket igényel, ezek folyamatos egymásra hatása, és fejlődése egyrészt alapvető feltétele az olvasásnak, másrészt a gyakorló olvasással együtt fejlődnek, elmélyülnek.

Nézzük, melyek ezek:

– téri tájékozódás: balról jobbra, fentről lefelé olvasunk

– finommozgások: a gyermeknek nagy segítség, ha mutatóujjával követheti az olvasott szöveget, ezt nehezebben tudják megtenni azok a gyermekek, akiknek finommozgásaik fejletlenek. De gondoljunk csak a tiszta beszédhang-képzésre,  tágabb értelemben ez is a finommozgásokhoz tartozik!

– szem-kéz koordináció: tud-e a gyermek oda nézni (fókuszálni), ahol a mutatóujja mutatja a szöveget?

– emlékezet, figyelem: ha egy mondatot olvas fel, emlékszik-e a mondat végén is az első szavakra? Tudja-e egységben látni a mondatot?

– analízis-szintézis: a szavak beszédhangokból épülnek fel, a mondatok pedig szavakból – tudja-e a gyermek elemeire bontani, majd újra felépíteni ezeket?

Sajnos azt tapasztalom, sok kisgyermeknél hiányosak, gyengén fejlettek ezek a képességek. Ez az egyik baj….

A másik baj véleményem szerint a munkafüzetek térhódítása. Tudom, tudom, a munkafüzetek népszerűségéért a tömegoktatás a felelős.

A mi időnkben még  a tanító néninek kellett előírnia a füzeteinkben a betűket, és a szövegértésünk is úgy fejlődött, hogy felolvasta nekünk a mesét/történetet, eljátszottuk, megbeszéltük, együtt gondolkodtunk a mesében előkerülő konfliktusokról.

Ma már ott sorakoznak a kész munkafüzetek, a tanító néniknek más dolga van….portfóliót írnak.

Mégis, mi legyen akkor a gyerekeinkkel?

A magam részéről a megoldást abban látom, hogy meg kell szabadulni a feladatlapoktól. Minél többet tevékenykedik az a gyerek olvasás közben, annál hatékonyabban fejlődnek azok a képességei, amelyek által majd jobban tud olvasni is. (megfelelő tempóban, tévesztések, megtorpanások nélkül, ráadásul a szöveget is érteni fogja)

Szükségünk lesz egy tálcára, nyomtatott lapokra és LEGO elemekre, csipeszekre!

Elsőként ezzel a két lappal dolgozzunk!

 

Tegyük a tálcára a LEGÓ elemeket, és a “kockákat” ábrázoló lapot! Kérjük meg a gyermeket, hogy a LEGÓ elemek közül pakolja a lapon látható “kockákra” azt, amelyik ugyanolyan!

Ha ezzel elkészült, kérjük meg, hogy sorolja el a LEGÓ elemek színét sorban,

majd oszlopban!

Ezután az üres lappal dolgozunk, ide emlékezetből kell feltenni a LEGÓ-kockákat, először sorban, majd oszlopban. Végül minden LEGÓ -kocka kerüljön fel!

A következő feladat, a kis kártyákon lévő képek nevének szótagolása. Először letapsoljuk, majd annyi LEGÓ kockát illesztünk össze, ahányat tapsoltunk.

Az összeillesztett LEGÓ-kockákat párosítjuk a képen látható kockákkal. Így folyamatosan térből a síkba váltunk, ami nagyon fontos, hiszen az olvasás alapvetően síkban zajlik, viszont a gyermek ekkor még könnyebben tájékozódik térben, mint a síkban.

 

Ezt követően a kis kártyákat párosítjuk a LEGÓ-kockákkal, majd a kockákat kiiktatjuk, és a képekre helyezzük a kis kártyákat.

Végül nagyon fontos, hogy a foglalkozás végére olyan feladat kerüljön, amit biztosan meg tud oldani a gyermek, így sikerélménnyel zárja az alkalmat. Vágjuk ki a kártyákat, szükség esetén lamináljuk, majd a feladat: keresse meg azt az elemet, amit a felső sorban lát! Csipesszel jelölje!

A lap hátoldalán jelöljük meg filccel a helyes megoldást!

A folytatást jövő kedden találod meg a blogon!

 

 

A lapokat letöltheted a hírlevélben érkező linkről!

Feliratkozom a hírlevélre, és letöltöm az OLVASÁS LEGÓVAL lapokat!