Hát bizony, tudni kell. Nem elég érteni a lényegét, nem elég, ha gyorsan kiszámolod, és már mondod is…Nem. Rá kell vágni. Álmodból ébredve is…Sajnos ritkán jut arra idő, hogy hogy a szorzótábla tanulásával megvárjuk azt a pillanatot, amikor már maga a gyerek mondja azt, hogy 2+2+2+2+2+2+2+2+2+2, az 10-szer 2.
Mert a szorzás nem más, mint többszörös összeadás. A fenti logika vezette el az embert a szorzás felfedezéséig. Nagyon jó, ha egy gyermek maga döbbenhet rá erre az összefüggésre, és nincs siettetve a szorzótábla megtanulásával. Mint már többször leírtam, a legfontosabb a korai matematika oktatása során a minden érzékszervre kiterjedő megtapasztalás.
Lássa, hallja, tapintsa, mozogja az a kölök a számokat is!
Egy érdekes történet erről (évekkel ezelőtt játszódott):
Csincsivel gyúrtunk a matek tz-re utolsó pillanatban. Naná, mikor máskor jut eszébe, hogy nem ért dolgokat…Szóval egyik tk-i feladat: írd le betűkkel azt a számot, mely áll 2 ezresből, 0 százasból, 5 tizesből, 7 egyesből. Leírta számmal. Mondom neki, olvassa el még egyszer a feladatot…még mindig nem érti mi a baj…a végén én mondtam meg neki, hogy betűvel kell leírni…JAAA, HEURÉKA! Egyszerűen erre szocializálódott…matematika, akkor számok. Számára nincs átjárás az élet és a matematika között. A matematikát a “kockás” füzethez köti, és kész.
Ezzel szinte tökéletesen szembeállítható, amit mi műveltünk itthon.
Matek a reggelinél: hány csokibogyó van a tejbegrízen?
Közben figyelek: nekiáll egyenként számolni, vagy már csoportosít? Sorozatban számol? 7-14-21…Vagy megszámolja, mennyi van egy csoportban, utána pedig azt, hány csoport van összesen? Amíg nem így számol, addig el se kezdjük a munkafüzet feladatait.
Amikor már átlátja, megérti, és használja ezt a fajta számolást, akkor térünk át a konkrét műveletekre. Ilyen virágot minden háztartásban elérhető alapanyagokból készíthetünk. 10 darab ilyen virágunk van, minden számra külön-külön.
Soma kiszámolta a babokat a kupakokba, aztán kezdődhet a játék. Mennyi 3X7? 7+7+7…azaz 21. És így tovább…A végén elmondta az egész szorzótáblát sorban, közben az ujjával mutatta, hol jár. Aztán becsukta a szemét, maga elé képzeli a virágot, látni, ahogyan mozgott a kis keze, mutatta a következő szirmot.
Végül nyitott szemmel próbálta elmondani, hogy 1X7 az 7, 2X7 az 14, stb.
Az iskolában sok kisgyerek nem tudta így elmondani, mert belegabalyodnak.
1X7 az 7
2X7 az 14
és itt szokott jönni az első baki : 5X7-et mondanak utána, mert utolsó szám a négyes volt, amit kimondott…
Amikor már ez is ment, akkor megbontottuk a sorrendet, és találomra máshol kell kezdeni, például 5X7-nél.
Ekkor jöhet az a lépcső, amit az iskolában számon kérnek, hogy : – mennyi 8X7? Vágd rá, ha álmodból is riadsz fel!
Nem is gondolnánk, mennyi játékra ad lehetőséget a szorzótábla!
- Hogy ugorhatsz 42-t anélkül, hogy elfáradj? Mesinek a 2X21 jött be, Soma inkább 6X7-et ugrott.
- Régen volt már, de sokat játszottunk olyat, hogy az aszfaltra felrajzoltunk egy 10X10-es négyzetet, és sorba beleírtuk a számokat 1-100-ig. Kis kaviccsal dobtak, és leolvastuk, “hányszor hány” az adott szám.
Ezek mind mozgásos gyakorlatok, melyek egy ekkora gyereknél sokkal hatásosabban működnek, mint egy munkafüzet felett ülni, és fejet törni.
Persze előbb-utóbb előkerül a papír is, de nagy hiba eleve itt kezdeni!
Ez a könyv például nagyon jópofa, kinyitható táblákból áll. Soma élvezte, hogy a földön hasalva pakolhatja a kis kártyákat, közben hangosan mondta/kántálta a hozzá tartozó versikéket. Minden tábla egy eseménykép is egyben, néha mókás is, olyankor kuncogott magában.
A nagy tábláknak vannak kicsi kézbeillő párjai, illetve egészen pici lapocskák tartoznak hozzá, melyek egyik oldalán a nagy táblára illeszkedő képek vannak, másik oldalán pedig a szorzás számokkal lejegyezve.
Egy patentos műanyag borítékban tartottuk, így nem kallódtak el az apró darabkái sem.
Soma nagyon jól tudta már a szorzótáblát, de bizony háromig elszámoltam magamban, mire rávágta az eredményt. Rájöttem, azért, mert legtöbbször papír alapon találkozik a szorzással, és ott van idő…Persze, kérdezgettem én tőle, meg gyönyörűen elkántálja verssel, vagy anélkül is. De már rérmesen unja… Ekkor támadt egy ötletem…
- Bingi-bongi
Ismeritek? Már írtam róla a régi blogban is. Pont akkor kell előkapni, amikor már tudja a gyerkőc a szorzótáblát. Nézzük, hogyan kell játszani! Mondjuk a hetes szorzótáblát akarjuk gyakorolni. Elkezdjük a számsort tetszőleges helyen, és minden számnál, ami osztható héttel azt mondjuk, bingi-bongi. Példánál maradva mondjuk 4-nél kezdem, 5,6,bingi-bongi, 8,9,10,11,12,13,bingi-bongi
A másik variáció, amikor visszafelé indul a számsor, mondjuk 98-tól kell 3-ig eljutni. Aki kettőt mond, az már rontott! 🙂 Természetesen itt is bingi-bongit mondunk megadott szám többszöröseinél.
További ötleteket ITT találsz. A hírlevélre feliratkozva pedig sokféle nyomtatható társasjátékot tölthetsz le!
Nem szeretnél lemaradni az újdonságokról? Iratkozz fel a hírlevélre!
ilyen jó feladatokkal nem izgulok a szorzótábla miatt 🙂 a rajszöges-parafatáblás is nagyon tetszik, olyat csinálunk is. A tányérvirágos is nagyon klassz! Sok-sok jó ötletet kapok tőled, nagyon sok mindenben. Köszönöm
Kedves vagy, Judit! Köszönöm! 🙂
Biztosan van olyan, amit tudsz hasznosítani!!!