A mai világban egyre kevésbé van szükségünk arra, hogy hosszú oldalakat írjunk kézírással. Felnyitjuk a laptop tetejét, és pötyögni kezdünk.
Ennek ellenére az olvasható kézírásra mégis szükségünk van. Nem csupán az iskolai évek alatt, hanem a későbbiekben is.
A kézírásunkban a személyiségünk, a lelkünk van benne.
A kézírás által olyan készségekre teszünk szert, melyek segítenek abban, hogy a kezünkkel, ujjainkkal bonyolult feladatokat hajtsunk végre: operáció, apró alkatrészek szerelése, stb.
Kimutatták, hogy akik megfelelő tempóban, mégis olvashatóan írnak kézzel, azoknak fejlettebb az emlékezetük.
A kézírás nagyon bonyolult agyi tevékenységet igényel, így jobban bevésődik az, amit kézzel írunk le.
Azt tapasztalom, hogy a mai magyar iskolarendszer írásoktatása még semmit sem érzékel a jövő trendjeiből a kézírással kapcsolatban. Egyrészt ez így van jól, tanuljanak csak meg gyerekeink szépen írni. De egyben hiányolom azt a hozzáállást is, hogy egy elsős gyerkőc ritkán kap más segítséget ehhez, mint a plussz két sort az írásfüzetbe….
Most álljon itt néhány gyakorlat, amelyek alkalmasak írásóra előtti bemelegítésre, sőt, ovis gyerekek számára rendkívül hatékonyan készíti fel az ujjacskákat a későbbi bonyolult mozgásokra.
Két tenyerünk az asztalon: egyik kéz ökölbe szorít, másik kéz nyitva marad, majd csere. Ennek változata, amikor mindkét kéz lazán az asztalon van, tenyérrel lefelé, majd egyik tenyerünket felfelé fordítjuk, másikat lefelé, majd csere. Jó tempóban folyamatosan ököl-tenyér felváltva kb fél percig. Majd tenyér fel-le-fordít, szintén fél percig.
Mindkét kéz az asztalon, az ujjainkat egyenként felemeljük. csak az az egy ujj mozdul! Először ajánlatos sorba menni, majd játszhatunk olyat, hogy azt az ujját kell emelnie, amelyiket megérintjük, vagy amelyiket megneveztük!
Ezúttal elbújtatunk egy ujjacskát. Sorban, egyszerre egyet a tenyér alá dugunk.
Két tenyerünket összeillesztjük, és mindig csak egy-egy ujjpárunkat nyitjuk szét.
Csak az ujjbegyeinket érintjük össze, majd egyenként mindet kinyitjuk, visszazárjuk.
Ujjmotolla következik. A jobb kéz középső ujja megérinti a bal kéz mutató ujját, majd fordítva, a bal kéz középső ujja érinti a jobb kéz mutató ujját. Milyen gyorsan sikerül? 🙂
Körülrajzoljuk a gyerkőc kezét, és minden ujjat más színűre színezünk. A gyereknek azt az ujját kell letennie, amelyik szín nevét kimondjuk.
Még néhány hasznos tanács:
- Teremtsünk minél több lehetőséget a mászókázásra, fára mászásra, ahol a gyermeknek intenzíven használnia kell a kezeit!
- Kézmosáshoz használjunk hagyományos szappant!
- Az én fiam írásképe látványosan fejlődésnek indult, mikor fuvolázni kezdett. Szinte bármelyik hangszer csodákat tehet, de a legegyszerűbb, legelérhetőbb, és leghamarabb sikerélményt adó hangszer a furulya ebben az életkorban.
- Egy hétköznapi terület: a konyha. A sütés-főzés olykor fárasztó és egyhangú lehet…de nem akkor, ha engedjük, hogy a gyerekeink segítsenek! Gyúrjanak tésztát, verjék fel a habot, keverjék a pudingot, kenjenek kenyeret, üssék fel a tojást!
ITT EGY JÁTÉKOT TALÁLSZ, MELYBEN FŐSZEREPLŐK AZ UJJAK!
UPDATE: mivel a kommentek jelentős része kifogásolja, hogy koszos körmű gyerekkel készültek a felvételek, előre szólok, hogy a blog nem manikűrszalonnak készít reklámot. Ezek valódi gyerek valódi körmei. Igen, koszosak. Este meg szokta mosni.
Viszont én nagyon szeretem ezeket a kedves koszos gyerekpraclikat, szóval csak ezért ne írj, úgyis kimoderálom! 🙂 Köszi.
UPDATE 2 – egy videóban újabb gyakorlatokat mutatok! 🙂
Ma a finommotorika lesz a téma a blogon 🙂 Nem, nem a gyerek piszkos körme – azt majd este lesikálja. De legközelebb…
Posted by Gyereketető on 2014. szeptember 18.
Még az is nagyon fontos, hogy a gyermekekkel sokféle írószert ismertessünk meg. Ne csak a hagyományos töltőtoll-filctoll-golyóstoll-ceruza repertoárt, hanem ott vannak a kalligráfus tollak, amelyeknek különböző szélességű hegyük (szemük) van, ezeket hagyományosan mártogatni kell, van már modernebb kiszerelésben is, mint például a Pilot Parallel vagy a Rotring Art Pen, ezek tintapatronnal működnek, ellenben nagyon drágák. De meg lehet oldani nádtollal illetve lúdtollal ugyanezt, csak kell tudni, hogy kell megmetszeni. Tanév vége felé ezt szoktam csinálni a gyermekekkel az iskolában, imádják. Különböző betűkaraktereket is megtanítok nekik. Meg a szép írószerek szeretete sem elhanyagolható. Vagy csak én vagyok grafomán?
Itt van néhány link:
http://www.youtube.com/watch?v=mQ5UPGnyjZ4
http://www.youtube.com/watch?v=rpQD0cIv5Z4 5:20-nál kezd írni
http://www.youtube.com/watch?v=ZJ4k5nlX-4U
Emlékeim szerint a gépírás órák előtt is ilyen gyakorlatokat kellett csinálni és eszembe sem jutott volna, hogy ezt a gyerekeknek is egy jó tanulási módszer a szépíráshoz. Köszönet az ötletért.
Veronika, mivel én nem tudok gépírni, csak pötyögni, erről nem tudtam. Ha van még a tarsolyodban ilyen gyakorlat, oszd meg, kérlek! 🙂
Rendben 🙂
Nagyon örülök ezeknek a gyakorlatoknak. Ősztől nagy szükségem lesz rájuk. Köszönöm 🙂
Kedves Virág!
Zeneoviban és a kezdő furulyásoknál szoktam használtatni ehhez a mondókához az alábbi ujjgyakorlatot:
Hipp,
hopp,
hepe-
hupa,
Pipi
tolla
pihe-
puha.
Vállmagasságban felemelik nyújtott ujjakkal a tenyerüket, és kb. soronként 1 másodpercnyi gyorsasággal a mondókát skandálva – de mindig visszatérve az alap nyújtott ujjakra – minden sorára megérintik egyszerre mindkét kézben a hüvelykujjukat előbb a mutató /Hipp/, majd a középső /hopp/, azután a gyűrűs /hepe-/, majd a kisujjal /hupa/, illetve rögtön vissza is a kisujj- /pipi/, gyűrűs- /tolla/, középső- /pihe-/és mutatóujjal /puha/. Utána előbb csak jobb kézzel, majd csak balkézzel, majd ujjpáronként is felváltva, vagyis jobb mutató-hüvelyk, bal mutató hüvelyk. Jobb középső-hüvelyk, bal középső-hüvelyk. Jobb gyűrűs-hüvelyk, bal gyűrűs-hüvelyk. Jobb kisujj-hüvelyk, bal kisujj-hüvelyk, és vissza, bal kisujj-hüvelyk, jobb kisujj, hüvelyk. Bal gyűrűs-hüvelyk, jobb gyűrűs-hüvelyk. Bal középső-hüvelyk, jobb-középső-hüvelyk. Bal mutató-hüvelyk, jobb mutató hüvelyk. Majd mindent az elejéről még egyszer. A nehezebbje ezután következik, amikor a jobb kisujj- hüvelykujjat egy időben a másik kéz mutató-hüvelykkel érinti meg. Majd a jobb gyűrűs-hüvelyket egyszerre a bal középső-hüvelykkel, azután a jobb középső-hüvelyket a bal gyűrűs hüvelykkel, végül a jobb mutatót a bal kisujj-hüvelykkel. Ritmikusan, a mondóka soraira. Később lehet felváltva az egyik mozdulatnál erőteljesen érinteni, a másiknál lazábban, illetve az egyik mozdulatnál tapadjon a két ujj egymáshoz, a másiknál rögtön pattanjon vissza a nyitott tenyér álláshoz. Jó gyakorlást kívánok a szülőknek, pedagógusoknak és a lurkóknak 🙂
Kedves Márta!
Nagyon ötletes gyakorlatsor, köszönöm, hogy megosztottad velünk! Virág. 🙂
+1: az ujjak, egymást követő sorrendben való hozzáérintése a hüvelykujjhoz, “oda-vissza” (mutatótól-kisujjig, majd kisujjtól-mutatóig). Először külön-külön a két kézen,majd egyszerre mindkettővel. A gyorsaság az ügyességgel egyenes arányban növekszik…:)
Így van, ez is klasszikus! 🙂 Köszönöm a kiegészítést, Mariann! 🙂
Kedves Virág!
Összegyűjtöttem az ujjmondókákat az ujjak tornáztatásához, átmozgatásához. Én hatot találtam, szívesen veszem mások kiegészítését! Üdvözlettel: Kertvéllesyné Pál Erika
Ujjmondókák
Ez a dió csomagban jött,
ez nálunk termett,
ezt a fáról szedtem,
ezt meg boltban vettem,
az egészet hamar meg is ettem!
*** ***
Ez elment vadászni
Ez meglőtte,
Ez hazavitte,
Ez megsütötte,
Ez az icike-picike mind megette!
*** ***
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
*** ***
Hüvelykujjam tésztát sütött,
mutatóujjam krémet főzött,
középsőujjam tortát hozott,
gyűrűsujjam gyertyát gyújtott,
a legkisebb mind megkapta,
neki volt a szülinapja.
*** ***
Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad.
Ez kap finom pecsenyét,
ez semmit sem kap.
Ez a kicsi visít nagyot:
Uíí-uíí, éhes vagyok!
*** **
Kicsi kövér Hüvelykapó,
Mellette van a mutató,
Langaléta hosszú bátyja,
Meg a gyenge fiacskája,
Pöttöm Jancsi itt a végén,
Kicsi Domka( vagy más név! ) kezecskéjén.
Erika, nagyon köszönjük a munkádat! 🙂 Biztosan sokan hasznát veszik majd!
nagyon tetszenek a mondókák, volt amit ismertem van amit már holnap kipróbálok
Köszönöm szépen! Megtisztelő a közzététel! 🙂
Mi is szoktunk ujjtornát végezni írásórák előtt és közben is, mert hát hamar elfárad az elsősök keze, ujjacskája.
A következő versikéket is szeretik:
Hüvelykujjam felébredt (kezek ökölben és csak a hüvelykujjat kinyitjuk)
Ablakokon kopogtatott ( egyesével megérintjük a többi becsukott ujjat)
A négy testvér felugrott ( mindegyik ujjat kinyitjuk)
Köszöntötték: Jó napot! Jó napot! (egyesével megérintik a bal kéz ujjai a jobb hüvelykujjat, a jobb kéz ujjai a bal hüvelykujjat)
Ujjaimat nyitogatom
közben vígan mondogatom (ökölbe csuk, majd nyit a kéz ritmusra)
kifordítom, befordítom, felfordítom, lefordítom (tenyér forgatása)
zongorázom, furulyázom (utánzó mozdulat)
Erősebb lett a kezem
a tornát befejezem. (újra ökölbe zár, nyit)
Köszönjük, Ágnes! 🙂
A magyar gyerekeknek a rovast kellene kotelezoen megtanulni mivel ez az irasmod a mienk es ezmelett elvezik is. Az okostelefonra is vannak programok melyek jatszva megtanitanak mindenkit.
Természetesen jó lenne, ha megtanulnák a gyerekeink a rovásírást, nekem van is olyan gyerekem, aki elég jól tud így írni. Mivel azonban Európában nemigen elterjedt, a latin betűs írást így is, úgy is meg kell tanulni…
Én azt gondolom, hogy kézműveskedés: gyurmázás, nemezelés, stb. is nagyon hasznos. Egészen kicsikkel is lehet, pl. az én lányom 2 éves, és remek kígyókat és csigákat fabrikál só-liszt gyurmából. 🙂
Persze, mindenképpen! Csak az már közismert módszer, ezért nem erről írtam. Ettől még nagyon kell! 🙂
A körmökön rágódóknak meg: úgy szép a gyerek, ha koszos… 🙂 (Ezt ne tedd ki, csak mondom. )
Na erre… Pff.. remélem hamar kimoderálódik… 🙂
Arról nem is beszélve, hogy ezekkel az ujjgyakorlatokkal az agyféltekék összehangolását is segítjük:) Kipróbáltam egy-két gyakorlatot és bizony a 38 évemmel, kiforrott írásképemmel, nulla zenei képzettségemmel sem voltak olyan nagyon egyszerűek:) Szóval idősebbek is elkezdhetik, mert nem csak az írásképet fejlesztik.
Kedves Szuszi, így igaz! 🙂
Külföldi iskolalátogatáson figyeltem meg, hogy senki nem szól a gyerekekre hogyan fogják a ceruzát. Mutatnak ötleteket a pedagógusok, de mindenki úgy ír ahogy szeretne, ahogyan épp kényelmes. (Balkezes rokonom is kétféle ceruzafogással ír, mikor hogy jó.) A gyerekeknek szoktam javasolni JÁTÉKNAK hogy próbálják ki (kép jobb lenne erről): a ceruza a mutató és a középső ujjak között, marokra fogva de a hegye a hüvelykujj felé, “másik” kézzel írjanak, rajzoljanak, 2-3-4 ujjal fogják a ceruzát, rendes fogással, de nem a kezükre fektetve hanem eltartva stb… utána összehasonlítjuk az eredményeket, megbeszéljük ki hogy érezte magát, milyen fura és nehéz volt a másik kézzel írni.
Iskolásoknál elég vidám helyzet kerekedik ebből, mert végre nem csak a szépírás van a központban:)
Köszönöm, ez egy értékes hozzászólás volt számomra is!
Valóban nem az fog a ceruzatartáson változtatni, ha egy külső kényszer lebeg a gyerek felett, hanem ha saját maga megtapasztalja, mennyivel könnyebben tud írni, illetve mennyivel tetszetősebb lesz a végeredmény!